merinnor

Igazságból szerintem legalább háromféle létezik.

Az egyiket nevezzük úgy, hogy belső igazság. Ezek azok a gondolatok, mondatok, magyarázatok, amiket mi igaznak tekintek, igaznak vallok. Ezek azok amiket nem kérdőjelezzek meg, mert akkor saját magammal a saját valónmmal és tetteim értelmével állnék szemben. Néha természetesen az ember végiggondolja, hogy vajon ezek igazak-e. Ez egy belső érvrendszer, ami magyarázatot ad a cselekedeteimre, motiválja azokat, és befolyásolja azt, hogy kinek mit mondon őszintén. Ezek a saját univerzumom határán belül érvényesek, és mivel más nem láthatja teljes egészében, nem biztos, hogy megérti vagy elfogadja.

A másik mondjuk úgy hogy külső. Ez a Te univerzumod. A Te szabályaid, elvárásaid érvényesek benne.

Mondjuk azt mondom szép vagy, vagy jó a lábad, vagy barna a hajad. Az elsőre aztmondod hazudok, pedig én így látlak, tehát nekem igaz. A másodikra szintén. A hajad valóban barna, szerinted is, és nem pedig sötétszőke. Tehát a harmadik esetben mondtam igazat, szerinted.

Csak ez a harmadik igaz? Az első kettő nem?

Itt jön képbe a harmadik. A megegyezés, vagy mások véleményének alkalmazása a helyzetre. Első esetben megállapodunk, hogy nem hazudtam, de ő ezt nem így látja. (helyettesítsünk be a szépség és a lábak helyébe valami komolyabb megcsalásos problémát, ha úgy jobban érthető) A második esetben pedig megkérdezünk másokat is. Mondjuk 5:1 arányban egyenlő nem-eloszlással titkos szavazáson az én véleményem nyert. Ergo nem hazudtam.

Ennek azért megvannak a veszélyei. A másik sohasem fogja elfogadni, hogy igaz amit mondok. Valahol mélyen mindig benne lesz, és ez a későbbiekben ellentétekhez vezethet.

A megoldást szerintem egyedül az jelenti az ilyen vitás helyzetekre (durvább példára gondolok természetesen), ha minél jobban megismerjük a másikat. Ami nem csak az információ befogadására való hajlandóságot jelenti, hanem a nyíltásgot is. Ez szerintem egyértelmű.

Te hogy gondolod?

elég régen írtam. akkor is csak verseket. most egy kicsit más. egy kicsit rólam.

érdekes dolgokat művelek mostanában. gondolok itt főleg a tanulásra. de a magánéletem sem alakul épp a legjobban...

igyekszem ignorálni a szüleimet. több-kevesebb sikerrel. inkább kevesebb. az ő vitájuk, de sajnos engem is eléggé mélyen érint, így nehéz. azt hiszem hasonló helyzetben más is hasonlóan érezhet. bár nem tudom. nem hiszem, hogy mindenkiben a közönyre való törekvés lenne előtérben. egyáltalán jó ez nekem? kétségkívül jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy ne legyek teljesen idegroncs. de valamikor igenis rendbe kell tennem magamban, elővenni, végigrágni, megemészteni... de ezt majd akkor ha már vége. nem fogom megvívni mások csatáját. segíteni sem fogok benne, ha úgy érzem, hogy ez két ember közötti játszma. és ez az. ezt csak kívülről figyelhetem, de a hatásai azért érezhetőek még itt is... ágyúdörgés messzire hallik...

valamiért csak akkor tudok tanulni, ha nagy rajtam a nyomás. vagy ha nagyon érdekel a dolog. és most egyik sincs meg sajnos. érdekel valamennyire, de annál jobban nem mint amennyire most tudom. és ez vizsgán azért kevés. de legalább a másik fele kezdi pótolni...

igyekszem nem megbántani magam körül senkit. néha nem sikerül. néha olyanoknak is a lelkébe gázolok főleg a gyávaságom miatt, akikébe nagyon nem szeretnék. erre nincs mentségem, csak remélem, hogy meg tudnak bocsájtani...

amúgy a kedvem nem rossz. bármennyire is sötétek a felhők a fejem felett, azért örülök nekik valahol. az eső szükséges ahhoz, hogy a fák növekedjenek, erősödjenek. és villámlás nem várható. vagy ha mégis, akkor az lesz a jel, hogy rossz felé nő a lombkoronám. a gyökerekig meg úgysem érhet el. és onnan újra előbújhat egy friss hajtás, immár a helyes irány felé...

fontos hogy tisztán láss
de nem mindig a lényeg:
hogy lásd kerek a Nap
felhőn át kell nézned

dublini lány

veled oly sok mindent megéltem már
ez az egész - mint maga az élet - hullámvasút
de ha úgy akarjuk végül egyszer célba érhet

akartalak az első perctől
és azóta sincs elegem
az ingyen-ölelésből

minden vég maga a kezdet
kérlek nyújtsd még egyszer felém
finom kis kezedet
ígérem többé nem eresztem soha
legyen a sors jó
vagy éppen mostoha

Csak ülök a gép előtt
Épp mint délelőtt
De most más
Mellettem vagy

Elképzelem
Hogy újra velem
szerelem…
Milyen jó lenne újra szállni a réteken
Magam mögött hagyni mindent, ami bánt
Merengni az éjjeli fényeken
Magamhoz ölelni a lányt
Téged
De nem mint régen
Mélyen

Várom a percet
Mely végre magával ragad
S a két test egymáshoz tapad
Egyek leszünk akkor és ott
Mindörökre
Bármi lesz és bármi volt

körülnézek s látom mivé lett a világ
szegény is gazdag is étel helyett pénzt rág
látom a magánytól rohadó Embert
ki a sírban sem teszi le a fegyvert,
ha nagy és erős, s kihasználja népét
mindenki arcára műti saját képét
mikor még kicsi volt mint kutya a talpat
úgy nyalta a seggeket - erről mostmár hallgat

változtatni kéne, de bárkihez megyek
árulástól bűzlő ígéretet lelek
s ez ellen egyedül még nincs erőm, hogy tegyek

Ki kell mondani végre,
ordítani fel az égre
azt a fájó,
sokszor megalázó
szót:
vesztettem!

Lehet hogy megtettem mindent,
mit akkor és ott lehetett,
és eszmémben a cél
majdnem szentként lebegett...

De egyszerre vége!

És mint halál száll alá az éjben
a csatatér kihűlt mezejére
megfagyasztva mindent,
mi reményt adott, adhatott.

Egy-két ágyú megszólal még néha
beleordítva a néma
kárörvendő világba,
hogy tudassa ő él még,
de fejére szakad a fekete-kék ég...

És mostmár tényleg mindennek vége...

Vége, nincs tovább!
Hű katonám, ki megtettél mindent,
vonulj vissza végre!
Eddig harcoltál érte,
mint hős,
de most a félelem,
mint gyilkos érzelem
fogást talált lelkeden:
vajon mi lesz ezután
ez a sok szenvedés
nem érte meg tán?
Hiába volt?
Az majdnem szent cél
netán hamvába holt?

Ülj le egy percre!
Mit tanultál ebből?

Emeld fel fejed,
nincs mit szégyellni azon,
hogy ma a másik jobb volt.
Gondolkozz el azon,
máskor mit kell máshogyan.
Hogy akkor jobb legyen a vége,
hisz mindenkinek van
egy második esélye.

Változz.
De kezdd lassan, mert az irány fontosabb a sebességnél.
Ülj egy másik székbe, az asztal másik oldalán.
Később cserélj asztalt.
Amikor elmész hazulról, próbálj meg az utca másik oldalán sétálni. Aztán változtasd meg az utat, sétálj nyugodtan más utcákon át alaposan megfigyelve a helyeket ahol jársz.
Menj másik buszokkal. Változtasd meg a ruháidat egy időre; tedd félre a régi cipőidet, és próbálj meg mezítláb sétálni néhány napig - az sem baj, ha csak otthon.
Szánj egy egész délutánt arra, hogy szabadon kószálj hallgatva a madarakat, vagy az autók zaját.
Nyisd és zárd az ajtókat és a fiókokat a bal kezeddel.
Aludj az ágy másik oldalán. Utána próbálj meg másik ágyakban aludni.
Nézz más TV műsorokat, olvass más könyveket, élj át más szenvedélyeket - akár csak képzeletben.
Aludj sokáig. Menj ágyba korábban.
Tanulj meg egy új szót minden nap.
Egyél kevesebbet, egyél kicsit többet, egyél máshogyan; válassz új fűszereket, színeket, dolgokat amiket sohasem mertél kipróbálni.
Egyél másik helyeken, menjél másik étterembe, rendelj másfajta italt, és vegyél kenyeret egy másik pékségben.
Ebédelj korábban, vacsorázz később, vagy fordítva.
Próbálj ki minden nap valami újat: egy új oldalt, új eljárást, új illatot, új utat, új élvezetet, új pózt.
Válassz egy másik piacot, egy másfajta szappant, másik fogkrémet.
A nap különböző óráiban fürödj.
Használj különböző színű tollakat.
Menj, és nézz meg más helyeket.
Szeress többet, és többet és máshogyan. Még akkor is ha azt gondolod, hogy a másik megijedne ajánld, hogy csináljátok úgy, ahogy mindig is szeretted volna.
Cseréld ki a táskád, a pénzárcád, a bőröndöd, vegyél új szemüveget, írj más verseket.
Nyiss egy számlát egy másik bankban, menjél másik mozikba, másik fodrászokhoz, másik színházakba, látogass meg új múzeumokat.
Változz. És gondolkodj el komolyan azon, hogy új állást keresel, új elfoglaltságot, munkát, ami közelebb áll ahhoz, amit az életről elképzeltél, méltóságteljesebbet, emberibbet.
Ha nem találsz okokat arra, hogy szabad legyél találd ki őket: legyél kreatív.
És ragadd meg az alkalmat egy hosszú, élvezetes utazásra - leginkább minden végcél nélkülire.
Próbálj ki új dolgokat. Változz újra. Változtass újra. Tapasztalj meg valami mást.
Biztosan fogsz tudni jobb és rosszabb dolgokat annál amiket már ismersz, de ez nem számít. Ami a legjobban számít az a változás, mozgás, dinamizmus, energia.

Csak ami halott nem változik - és te élsz!

Láttam mint régen
Ölelő fényben
Szépen
Mégsem
Érhettem el
Gyávaság
Mint egy ág
Kezemre reávág
Visszaránt
Mindig
Érzem nem ereszt

Tűnik a kép
Végképp
Elment mi volt
Tinta-folt
Szemeimbe folyt
S éreztem megfojt
Fénytelen
Érzelem
De mégsem ereszt

Apró
Csillagot
Mégis itt hagyott.
Fagyott
Arcot
Kiolvasztott
Növekvő fényében
Hirtelen
Megjelen
Mosolyog
Megérint
S többé nem ereszt