merinnor

eljön majd a nap, amikor a rossz elnyeri büntetését, és az egyszerű ember felmagasztaltatik. a bűnök bocsánatot nyernek, de a vezeklést senki sem kerülheti el. ezen a napon végre nem maz lesz előnyben aki lopott hazudott, sárba tiport mindent, és gátlástalan volt. a szerényésg végre diadalmaskodhat. és aki igazán szeretett, kerül a legelő kelőbb helyre. megszűnnek az olyan szavak amik ma a világot irányítják - pénz, karrier, idő. igen. az idő is megszűnik. mert az a világ már nem olyan lesz mint a mai. nem az anyag és az anyagiasság lesz az úr. hanem a szeretet. a mindenkit átölelő, és összetartó szeretet. a mi feladatunk csak annyi, hogy észben tartsuk, hogy lesz egy ilyen nap. ha elfedjük az érzésseinket, ha a mai világ hatalmába kerít, sohasem fogjuk megtudni, hogy milyen igazán boldognak, igazán szeretettnek lenni. nekem sokkal rosszabb elviselni azt, hogyha nem szeretnek,, mint az, ha épp nincs pénzem, szegény vagyok, vagy a mai normákat nézve nem normális. vannak dolgok amiért megéri szenvedni. a szeretet az egyik.

miért élünk? hogy élvezeteket hajhásszunk? hogy kielégüljünk? hogy gyereket szüljünk, neveljünk?hogy segítsünk másoknak? hogy jobbá vájunk? hogy szenvedjünk? hogy tanuljunk? vagy ez mind? vagy egyik sem? egyáltalán mi az élet? és hogy kerültem ebbe a testbe? mi lesz ha meghalok? van lélek? van Isten? vagy Istennő? csak egy van? létezik a szeretet? én is megtapasztalhatom? és miért nem maradhatok meg benne? miért kell mindig megmásznom ugyanazt a hegyet? miért szenvedek? miért örülök? mi a boldogság? ha megmaradnék a szeretetben, és nem csak érinteném, akkor eggyé válnék a szeretettel? az igazi szeretet az, ahol megszűnök én lenni és átalakulok mindenkivé? vajon akik meghalnak, de újra élesztik őket mit láttak? miért jönnek vissza? mire jó a pénz? miért-e körül forog a világ? miért ez az ami sok helyen számít? miért ez mindig a második kérdés, ha munkáról van szó? egyáltalán tud valaki valamelyikre válaszolni? vagy gondolkozott már ezeken? vagy csak én vagyok ilyen bolond? szoktál beszélgetni magaddal? és mit szokott mondani? megérzésnek hívod? hallgatsz rá? miért kellett ezt a bolgot elolvasnod? ugye volt valami célja? esetleg segített is?

szeretnék kicsit írni a szeretkezésről. tudom tabu téma. az ember nem szeret róla beszélni. talán azért mert ekkor a legsebezhetőbb. szeretkezés közben adja át magát a legjobban. és csak azért nem teljesen mert nem tudja. a szeretkezés a szellemi világban jelenlévő szeretet földi megfelelője. a legnagyszerűbb élmény, ami két lelket és testet összeköthet. de ezt is elrontottuk. én is és te is és mindenki ugyanannyira hibás abban, hogy így alakult. mondtam, minden mindennel összefügg. mindenki egy, és az egy az mindneki is egyben.

ezért szeretnék kicsit írni róla. először is, mi a hiba manapság. az emberek nagyrésze csupán fizikai kielégülést keres. és arra hegyezi ki az egészet. segédeszközök orgiák stb. és mindig többet akar. mert sohasem fogja megtalálni azt ami igazán jó neki. persze mindenki bemagyarázhatja magának,hogy hú de jó volt, akkorát élveztem mint még soha. igaz, hogy rögtön utána oldalrafordultam és elaludtam, és másnap már nem is hívtam fel. de legalább kiéltem a vágyaimat. és aztán jön az érzés: ajjaj.... már több mint 24 órája nem voltam nővel/pasival. és nagyon hiányzik. vajon mi hiányzik ezeknek az embereknek? idéznék néhány szót: szex, dugás, baszás, kefélés. ez hiányzik. de lehetőleg olyannal akit nem ismerek. még a végén nem lehet levakarni. ha meg van barátnőm/barátom, akkor lehetőleg ne tudja meg. de ha olyan, akkor akár megkérhetem rá, hogy had szervezzek be valakit harmadiknak. az neki is olyan jó lenne ugye szivem? (persze nem, de ha nemet mondasz úgyis kidoblak, mert nem vagy bevállalós, és nekem nem kell egy szemérmes csaj. nekem szexistennő kell)... emberek!!! könyörgöm!
és akkor jön az egyik kedvenc kérdésem: hány csajjal voltál már? vagy milyen volt a pasi? mekkora volt neki? mit csináltatokegyütt? milyenre borotválja a csaj? milyen pózok voltak? bizonyos tekintetben ez nem baj. az első kérdés az ami igazán zavar. a többi nem annyira. van aki meg tud nyílni ennyire. bár valószínűleg ha ilyeneket ilyen részletesen elmond az nem szeretkezés volt. csak egy jó dugás. szóval az első... manapság a trófeagyűjtés a snassz. nem az számít, hogy ki volt, hanem, hogy mennyi, nem az, hogy szeretted-e legalább egy kicsit, hanem, hogy jól szopott, vagy nyalt... jó ez így? gondoljuk már végig...

pár szót még írnék a szeretkezésről. az igazi az, amikor egyszerre adok és kapok is. és nem csak arra figyelek, hogy nekem jó legyen. sokkal inkább arra, hogy a másiknak. és ettől nekem is jó lesz. teljesen ráhangolódom a másikra. minden rezdülését értem. kitalálom mit szeretne. testileg is de főleg lelkileg eggyé válunk. nem csak a testünk, hanem a lelkünk is szeretkezik. de ezt nehéz leírni. mindenesetre az biztos,hogy nem lehet akárkivel. és akárhogy. és az igazi szeretkezéshez, hogy jó legyen nem kell nagy rutin, nem kell tehetség, nem kell hozzá 20 centis farok, vagy jó szájtechnika, nem kell segédeszköz, nem kell pornofilm, nem kell beszélni, nem kell harmadik ember, nem kell gondolkodni, hogy mit csináljak, és hogy hogyan. egy dolog kell és az a szeretet. de mivel ma olyan világban élünk, ahol épp ez nincs meg, nem csak ebben, szinte sehol, így nem olyan megdöbbentő, ha mégis a feljebb leírtak válnak valóra és nem ez. tisztelet a kivételnek. mert kivételek mindig is lesznek és vannak. TE az vagy?

miért önző az ember? egyálatlán, van olyan aki nem az? van olyan hogy önzetlenség? sokat gondolkodom ezeken. miért? mitől? jó ez?

egyre jobban úgy gondolom, hogy teljes önzetlenség nincs. mert valamilyen szinten mindig kapunk cserébe valamit egy-egy cselekedetünkért. egy mosolyt, egy kellemes érzést, hogy megérte, kielégülést... ezért szét kell választani az önzőséget két részre.

az egyikre nem megfelelő ez a szó. ez amikor azért teszünk valamit elsősorban, hogy másnak, másoknak jó legyen. a jutalmunk sokszor megvan, még ha hátrányos helyzetbe kerülünk emiatt akkor is. mi lehet több, mint az öröm, hogy segítettünk, hogy látjuk, hogy másnak jó, hogy boldoggá tettünk valakit, kielégítettünk valakit nem csak fizikálisan, hanem szelllemileg is? szerintem semmi. pontosabban de. az, ha szeretünk, és szeretnek minket. a szeretet szintjén nincs olyan, hogy te, én , ő. csak olyan van hogy mi. így ha valaki szeretetből ad, az mindig kap is. és most nem az érzelemről beszélek. hanem arról ami a világot mozgatja. az erőről, ami összetartja. és ami minden egyes atomjában benne van.

sokaknak ez viszont ez nem elég. ők azok akik teljesen elfelejtették, hogy honnan jönnek, és egyéváltak a fizikai világgal. érdekes ez a világ. de csak az embernek. mert ha megnézzük az állatokat, növényeket, ott is vannak borzasztó dolgok. de ez valahol mégis más. a ragadozók azért ölnek, hogy életben maradjanak. ugyanakkor a préda fajnak is kedvező, mert általában a gyengébb egyedek pusztulnak el. ami végül is előre viszi őket, és a gyerekeik nagyobb eséllyel tudnak majd életben maradni. de az embernél ez más. legalábbis a fizikai embernél. ő az aki nem azért vadászik, hogy ne haljon éhen, hanem hogy másoknak mutogathassa a trófeákat. önző.

önző az aki a saját maga érdekeit előtérbe helyezi a közösségével, másokéval szemben. és ezt nem azért teszi, hogy később felhasználhassa arra, hogy segítsen, mint az olyan orvostanhallgató, akihez vizsgaidőszakban nem lehet hozzászólni, és hallótávolságon belül nem tűr meg senkit, mert tanulni akar. (persze manapság sajnos elég kevés az olyan, aki mások érdekében akarja felhasználni elsődlegesen a tudását. sokan vannak sajnos, akik csak a sok pénzt látják. és ezért szenvednek és küzdenek).

az ilyen ember, már amennyiben embernek nevezzük, gátlástalanul átgázol mindenkin, félrelöki, felhasználja, kihasználja. ő az aki nem figyel oda amikor beszélnek hozzá, beszélgetni épp ezért sohasem szokott. mindig csak annyit ad ki magából ami feltétlen szükséges. igazi barátai nincsenek. inkább képmutató. és mindent valamiért cserébe tesz.

nagyon nem jó ez az irány. de ezt elmondtam már néhányszor, és még fogom is. nem jó amerre megyünk. mert én is megyek, mindenki megy. mivel egy egyész része vagyunk, ezért amerre a többség húz, arra vagyunk kénytelenek menni. nem azt mondom, hogy nem lehet ellene semmit se tenni. ha megvetjük a lábunkat, akkor talán megállíthatjuk ezt a folyamatot.

karinthynak volt egy olyan novellája, ami szerint a világon minden ember öt lépésben elérhető. később ettől független, ha minden igaz brit kutatás kimutatta, hogy ez kb olyan négy és fél lépésre tehető. ami azt jelenti, hogy az ismerősöm ismerősének az ismerősének az ismerősének ismerőse ismerheti az az angol királynőt. vagy xi huang nénit kína kisfalujában. ilyen hálózatban, egy folyamat, ami elég erős, hogy végigfusson, és hasson... nos elég hatékony lehet.

ha egy embert jobbá tettél már nem éltél hiába