merinnor

fontos hogy tisztán láss
de nem mindig a lényeg:
hogy lásd kerek a Nap
felhőn át kell nézned

dublini lány

veled oly sok mindent megéltem már
ez az egész - mint maga az élet - hullámvasút
de ha úgy akarjuk végül egyszer célba érhet

akartalak az első perctől
és azóta sincs elegem
az ingyen-ölelésből

minden vég maga a kezdet
kérlek nyújtsd még egyszer felém
finom kis kezedet
ígérem többé nem eresztem soha
legyen a sors jó
vagy éppen mostoha

Csak ülök a gép előtt
Épp mint délelőtt
De most más
Mellettem vagy

Elképzelem
Hogy újra velem
szerelem…
Milyen jó lenne újra szállni a réteken
Magam mögött hagyni mindent, ami bánt
Merengni az éjjeli fényeken
Magamhoz ölelni a lányt
Téged
De nem mint régen
Mélyen

Várom a percet
Mely végre magával ragad
S a két test egymáshoz tapad
Egyek leszünk akkor és ott
Mindörökre
Bármi lesz és bármi volt

körülnézek s látom mivé lett a világ
szegény is gazdag is étel helyett pénzt rág
látom a magánytól rohadó Embert
ki a sírban sem teszi le a fegyvert,
ha nagy és erős, s kihasználja népét
mindenki arcára műti saját képét
mikor még kicsi volt mint kutya a talpat
úgy nyalta a seggeket - erről mostmár hallgat

változtatni kéne, de bárkihez megyek
árulástól bűzlő ígéretet lelek
s ez ellen egyedül még nincs erőm, hogy tegyek

Ki kell mondani végre,
ordítani fel az égre
azt a fájó,
sokszor megalázó
szót:
vesztettem!

Lehet hogy megtettem mindent,
mit akkor és ott lehetett,
és eszmémben a cél
majdnem szentként lebegett...

De egyszerre vége!

És mint halál száll alá az éjben
a csatatér kihűlt mezejére
megfagyasztva mindent,
mi reményt adott, adhatott.

Egy-két ágyú megszólal még néha
beleordítva a néma
kárörvendő világba,
hogy tudassa ő él még,
de fejére szakad a fekete-kék ég...

És mostmár tényleg mindennek vége...

Vége, nincs tovább!
Hű katonám, ki megtettél mindent,
vonulj vissza végre!
Eddig harcoltál érte,
mint hős,
de most a félelem,
mint gyilkos érzelem
fogást talált lelkeden:
vajon mi lesz ezután
ez a sok szenvedés
nem érte meg tán?
Hiába volt?
Az majdnem szent cél
netán hamvába holt?

Ülj le egy percre!
Mit tanultál ebből?

Emeld fel fejed,
nincs mit szégyellni azon,
hogy ma a másik jobb volt.
Gondolkozz el azon,
máskor mit kell máshogyan.
Hogy akkor jobb legyen a vége,
hisz mindenkinek van
egy második esélye.