merinnor

Halottak napja. Felesleges, vagy nem? Vajon akikről szól tudnak róla? Vajon őket érdekli? Elég csak az évben egyszer emlékezni rájuk? Miért egy kőről kéne eszembe jusson az akit szerettem. Mi köze van a sírnak ahhoz az emberhez? A teste az ő, vagy csak egy része? Miért KELL ez nekünk? Miért kell meglátogatni valakit akit nem is ismertem? Egyáltalán látogatás az, hogy kimegyünk a temetőbe? Ő ott van? Ott lakik? Nem bennünk? Nem valahol máshol? Pontt ott? Miért?
Miért kevesebb az, hogy én a jó dolgokra temető nélkül szeretek emlékezni? Miért jó az, hogy évente gyújtok egy gyertyát, ha ugyanezt megteszem évközben számtalanszor magamban? Biztos hogy ők vannak rosszabb helyen? Őket kell sajnálni? Miért sír mindenki? Azért talán, mert az elvesztett személy rossz helyre került? Vagy azért, mert annak aki ittmaradt rossz? És miért rossz nekem, hogy elvesztettem valakit? Tudom, hogy milyen helyre került? Tudom egyáltalán hogy más helyen van? Akkor miért sajnáljam? De tényleg! Miért? És miért sírok? Őt siratom? Vagy magamat, hogy ittmaradtam, miközben ő már máshol jár?
És mi van, ha én nem november másodikán akarok emlékezni? Mi van ha november másodikán nem akarok rá gondolni? Mi van akkor, ha június közepén gondolok rá? Vagy tavasszal? Vagy bármikor máskor?
Attól, hogy nem megyek temetőbe még elfelejtem őt?
Vajon azáltal, hogy nem szeretem a halottak napját valójában csak a halál gondolatát kerülöm?

Ha meghalok akkor sajnálni fogtok? És ha igen miért? Miért nem örültök? Nem tudunk semmit arról milyen ami utána jön. Akkor miért szomorkodni? Miért nem vagyunk vidámak? Miért ne?

Nem önzőség valakinek az ágya mellett állni és sajnál magunkat hogy milyen rossz lesz nekünk nélküle? Miért nem gondolunk arra, hogy esetleg neki lesz nehéz? Hogy lelkiismeretfurdalása lesz amiatt, hogy meg kell halnia?

Mert mindenkinek meg kell halnia. Vajon azért van az egész hallottasdi egy napba sűrítve, hogy máskor ne foglalkozzunk vele?

Jó ez így?

Most élsz! Nem holnap. Most! És meg fogsz halni. Igen meg... Te is csak teher akarsz lenni a családod hátán november másodikán? Akihez ki KELL menni, mert ez a szokás? Csak a szokás miatt gondoljanak rád?

Élj!

Eljutotamm egy elég szar helyzetbe. Viszonylag érdekes mondhatni. Felismertem magamban valamit. Ehhez kellett egy igen hosszú út. Kellett, hogy sokat hibázzam. Az egyetlen probléma ezzel az egésszel - mert ugye ez alapvetően jó, jó ha az ember eljut valahova - az az, hogy hiába tudom mit akarok, a hibáim miatt (amiket az út folyamán elkövettem) többé már nem elérhető. Szép kis helyzet...

Belenyugodhatok. Tény. De ebben az esetben talán jogosan érzem azt, hogy az út hiábavaló volt? Talán. A jövő szempontjából - egy bizonyos szempontból - persze nem. Ez is előre visz. Megtanít, hogy máskor hogy és hogy nem. Ettől még nem jó.

Tehetnék is ellene. Szembemehetnék azzal ami igazából jogos. Mert jogos, hogy a hibáim miatt elítélnek. Vagy mégsem az? Talán az ember változhat. Talán meg kéne értenie a világnak, hogy mit jelent az, hogy "tanul a hibáiból".

Én tanultam. Nem bántam meg hogy ide jutottam. Máskor nem így fogom csinálni. És talán akkor kevesebbet vesztek...