merinnor

elég régen írtam. akkor is csak verseket. most egy kicsit más. egy kicsit rólam.

érdekes dolgokat művelek mostanában. gondolok itt főleg a tanulásra. de a magánéletem sem alakul épp a legjobban...

igyekszem ignorálni a szüleimet. több-kevesebb sikerrel. inkább kevesebb. az ő vitájuk, de sajnos engem is eléggé mélyen érint, így nehéz. azt hiszem hasonló helyzetben más is hasonlóan érezhet. bár nem tudom. nem hiszem, hogy mindenkiben a közönyre való törekvés lenne előtérben. egyáltalán jó ez nekem? kétségkívül jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy ne legyek teljesen idegroncs. de valamikor igenis rendbe kell tennem magamban, elővenni, végigrágni, megemészteni... de ezt majd akkor ha már vége. nem fogom megvívni mások csatáját. segíteni sem fogok benne, ha úgy érzem, hogy ez két ember közötti játszma. és ez az. ezt csak kívülről figyelhetem, de a hatásai azért érezhetőek még itt is... ágyúdörgés messzire hallik...

valamiért csak akkor tudok tanulni, ha nagy rajtam a nyomás. vagy ha nagyon érdekel a dolog. és most egyik sincs meg sajnos. érdekel valamennyire, de annál jobban nem mint amennyire most tudom. és ez vizsgán azért kevés. de legalább a másik fele kezdi pótolni...

igyekszem nem megbántani magam körül senkit. néha nem sikerül. néha olyanoknak is a lelkébe gázolok főleg a gyávaságom miatt, akikébe nagyon nem szeretnék. erre nincs mentségem, csak remélem, hogy meg tudnak bocsájtani...

amúgy a kedvem nem rossz. bármennyire is sötétek a felhők a fejem felett, azért örülök nekik valahol. az eső szükséges ahhoz, hogy a fák növekedjenek, erősödjenek. és villámlás nem várható. vagy ha mégis, akkor az lesz a jel, hogy rossz felé nő a lombkoronám. a gyökerekig meg úgysem érhet el. és onnan újra előbújhat egy friss hajtás, immár a helyes irány felé...