merinnor

vannak olyan pontok az életünkben amelyek meghatározóak. egy találkozás, egy szó, egy aprócska történés amely megváltoztathatja, és meg is változtatja életünket. elgondolkodott már valaki azon, hogy ezek mennyire véletlenek? gondolom elég sokan.

én nem hiszek a véletlenben. matematikailag persze be lehet bizonyítani mindent. azt is hogy az élet véletlenül jött létre. az ember is. egy ilyen komplex valami, amelyben sejtek milliárdjai működnek együtt, mindegyik önálló kis vegyiüzem, amely képes az önmaga fenntartásán kívül a közösbe is sokat beadni. és mint mondtam. akár meg is hal, hogy az egésznek jobb legyen. példát vehetnénk róla. de vajon az is véletlen, hogy megismerkedünk akaratlanul egy emberrel, mondjuk a buszon összemosolyogva, és később megváltozik az életünk. lehet hogy ő lesz a férjünk/feleségünk akár. vagy megváltoztatja a világnézetünket. az zis véletlen amikor otthonfelejtünk valamit, hazarohanunk és pont akkor kapunk egy fontos hívást telefonon, vagy épp emiatt nem szállunk fel arra a repülőre amelyik lezuhan? ezek extrém esetek. de valóban véletlen?

én nem hiszek a predesztinációban. hiszem viszont, hogy vannak olyan pillanatok az életünkben, amelyeket meg kell élnük. olyan emberek akikkel találkoznunk kell, akikkel össze kell jönnünk még ha fájdalmas is lesz a vége, és hibák amelyeket el kell követnünk. hogy miért? hogy előrébb vigyen. hogy fejlődjünk. hogy jobb ember váljon belőlünk. hogy közelebb kerüljünk a szeretethez. jobban megismerjük a világot. az persze már tőlünk függ, hogy hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket. a kimenetel nem mindig van előre megírva. azt a mi viselkedésünk alakítja.

vajon az is véletlen, hogy most ezt olvasod? erre majd néhány hónap múlva szeretném ha válaszolnál.

én szeretem elmondani másoknak a gondolataimat. de vannak akik szerint ez nem tartozik senkire csak rám, vagy maximum a hozzám legközelebb álló néhány emberre. nem tudom, hogy így van-e. én úgy gondolom hogy nem.

az ember egyre jobban befelefordul. legalábbis én így látom. egyre kevésbé adja át magát másoknak. és utána csodálkozik, hogy a házasságok nagyrésze válással végződik, hogy nincs kire számítson, és egyre jobban egyedül érzi magát.

minden emberben van valami plusz. amit ő is csak akkor lát meg, ha alaposan ismeri önmagát. legtöbbször itt elakadunk. mennyire ismerem önmagamat? egyvalaki kísér végig minket az életünkön, egyvalaki van minden pillanatban velünk. és pont ezt a valakit nem ismerjük annyira. én azon vagyok, hogy megismerjem. figyelek magamra, beszélgetek magammal. elemzem magamat. aztán ha ez megvan, és elmondhatom hogy ismerem magamat, továbbléphetek. elkezdhetek megismerni másokat. ugyanis csak, ha magamat ismerem, csak akkor ismerhetek meg másokat is. ugyanígy van a szeretettel is. ha magamet képes vagyok elfogadni és szeretni, akkor tudok másokat is. ilyen nagy ellentétek nem létezhetnek egy emberben. vagy szeret vagy nem szeret. olyan nincs, hogy is. csak ha ismerem magamat akkor tudok a másikra figyelni. különben őt is arra használom fel, hogy magamhoz közelebb kerüljek. olyan elvárásokat támasztok felé, amelyet nekem kéne átlépni.

az ismerkedéshez, megismeréshez fontos a beszélgetés. de nem a "szép időnk van" elemekből összeálló monológok. ahol egyáltalán nem mutatunk érdeklődést a másik iránt, és csak udvariasságból hallgatjuk végig. valamilyen szinten meg kell nyílni a másiknak. be kell engednünk magunkba. mint a szeretkezésben. egymásba hatolunk. csak épp szellemi síkon.

visszakanyarodva az elejéhez. olyan dolgokban nyílok meg, amikben ismerem magam. mert az a célom, hogy másoknak segítsek, gyógyítsak, vagy olyan gondolatokat ébresszek, amelyek maguktól talán sohasem jelentek volna meg. remélem, hogy ezzel kicsit közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. persze ehhez én kevés vagyok. de hátha ezen múlik.

én igyekszem mindenkit szeretni. ami nagyon nem könnyű. de többnyire sikerül. bármennyire is ellenszenves nekem egy ember, bármennyire is utál, próbál nekem keresztbe tenni, kibeszél a hátam mögött, és nekem ez bármennyire is fáj, és bármennyire is nem tudok azonosulni azzal ahogy viselkedik amit tesz, mert szerintem rosszul teszi, én akkor is segítek neki, ha bajban van, vagy szüksége van valamire. mert létezik egy felsőbb erő ami minden érzelem felett áll. a SZERETET. ami nem érzelem, érzés. több ezeknél. nem földi. megtapasztalni lehet, leírni nem. és amikor ilyet teszek az érzelmeim ellenére, úgy érzem ez hajt. úgy érzem egy felsőbb világba léphetek be egy pillanatra. pillanatra csak, mert a fizikai ember visszahúz. de ez az érzés akkor is fantasztikus. nekem nem sikerül mindig mosolyogni a fent leírt emberekre. és nem sikerül mindigi nem-lenézni őket. nem vagyok hibátlan. senki sem az. de mindenkinek törekednie kell arra, hogy jobb legyen. és szerintem ez az élet célja.

miért fontos manapság ennyire a szex?
miért ez a központi téma?
miért-e körül forog a világ?
régen is ennyire fontos volt mint ma? titkolták?
régen is ennyi félrelépés volt?
ma miért büszke sok ember arra, hogy megcsalta a párját?
miért jó az, hogy mindenki mindenkivel?
és miért jó az hogy minél több emberrel?
miért a trófeagyűjtés a mai férfiak célja?
miért van manapság kevesebb tisztelet a másik iránt?
miért tekintik a férfiak tárgyaknak a nőket?
miért vonatkoznak a férfiakra más szabályok egy kapcsolatban mint egy nőre?
miért hiszik azt a férfiak, hogy ők többek vagy jobbak?
hogy körülöttük forog a világ?
hogy nekik szabad félrelépni, de a nőnek nem?
ha egy férfi félrelép attól miért lesz jobb?
ha egy nő félrelép miért lesz ribanc?
miért van ez az egyenlőtlenség?
Isten embert teremtett a saját képmására, és nem férfit, ugye?
csak amikor megjelent a nő akkor lett férfi is, nem?
akkor miért ez az egész?
miért olyan a világ, hogy az erősebb elnyomja a gyengét?
hogy a férfi uralkodni akar a nőn?
és miért akarnak manapság már a nők is uralkodni a férfiakon?
mire jó ez az egész?
nem vesszük észre, hogy egy szakadék felé rohanó vonaton vagyunk?
nincs bátorsága senkinek kiugrani?
változtatni?
hogy példa legyen valakinek?
senki?

ez egy igen fontos folyamat. tudás elsajátítása. az már persze máskérdés, hogy utána mire használja fel az ember. a mai világban többnyire a saját céljainak a megvalósítására. de vannak még emberek, akik másokon akarnak segíteni.

az egyetemen például elég furcsa kép tárulhat az ember szeme elé, ha egy kicsit körbekérdez. ki miért jött, miért tanul. elég sokan anyagiakra hivatkoznak, vagy ha nem is burkoltan azért benne van, sokan család miatt, és csak igazán kevés ember meggyőződésből. ez egy példa volt, nem erről szeretnék beszélni.

egy könyvben olvastam: "ha valamit igazán meg akarsz tanulni, tanítsd!" (P.C.) gondoljuk kicsit végig. hányunknak volt olyan élménye, hogy akkor értett meg valamit igazán amikor elmagyarázta másnak? megfordítom. ha valamit tudunk, akkor el tudjuk magyarázni. de ez mégis csak egy kicsit többet jelent. és nem tudományról szól. valami sokkal többről. érzésekről, szeretetről, gondolkodásról.

miért van ez így? ha hallunk valamit sokkal könnyebben megjegyezzük. ha kimondunk valamit, akkor a sok gondolat realitássá válik. és van egy vezérfonál amin elindulhatunk. és ehhez fűződik majd a többi. tehát a tanulás elengedhetetlen eleme a beszéd. vagy írás.

nem szeretnék nagyon mélyre ásni a témában, talán majd egyszer. de annyit azért még elmondanék, hogy velem is ugyanez a helyzet. én is ezt csinálom. arról beszélek, amit meg akarok tanulni. és kiderül, hogy ezek a gondolatok valahol már bennem voltak. valahol mélyen. csak meg kell találni kiengedni és meghallgatni. sok sok élet tapasztalatát tehetjük így magunkévá.

mindig legyél jóban önmagaddal.

vajon vannak még? vagy eltűntek? régen még voltak? egyáltalán mi az hogy csoda?

nem szeretnék válaszolni a kérdésekre. mindenkinek szíve joga, miben hisz. de egyvalamit szeretnék leszögezni. csodát mindenki tehet. és nem is bonyolult.

belegondoltál már, hogy mennyit ér egy mosoly. amikor egész nap bolyongsz mindenki a földet bámulja már a kedved is elment mindnetől és jön egy mosoly valahonnan... nem érezted még soha hogy hirtelen átalakul a szemléleted és jobbank látod a világot, türelmesebb vagy és még sorolhatnám...?

és ez csak a legapróbb dolog volt. számos más dolgot is felsorolhatnék. de nem teszem. mindenki gondolja végig maga.

egyet még talán. megfigyelted már, hogy ha szeretnek megszépülsz? ha valaki jónak lát jobbá válsz? ha kiállnak melletted erősebbé válsz? ezeket minek nevezed?

ha belegondolsz ezek a kapcsolatok is milyne érdekesek
két ember találkozik
semmit nem tud egymásról
de lehet hogy évek után a legfontosabbak lesznek egymásnak

mondok mást ami érdekesebb:)
két ember találkozik és anélkül hogy ismernék egymást, teljesen kitárulkoznak, majd mind aki jól élvezte olgát másnap már fel sem ismerik egymást

igen
a másik oldala
kapcsolatok jönnek mennek
de nem hiszem el hogy ez vkinek jó
érzelmek nélkül lefeküdni vkivel

de igen
jó nekik
mert az ember teljesen lesüllyedt
és az élvezeteket kergeti
az érzelem túl megfoghatatlan és irracionálissá lett
és nem az ember szintű érzelmekről beszélek
hanem az univerzálisról
ami a szeretet
mert ez is fogy
az emberek elhidegülnek egymástóll
nincsenek már igazi beszélgetések
mert mindenki csak magával foglalkozik

és senki nem tisztel senkit
gátlástalanul félrelép mindenki
és a legnagyobb baj, hogy nem érzik, hogy hibáztak

mert ma ez a természetes
ettől lesz valaki nagy
gonosz világban élünk

romlott

ahol a nagy gátlástalanul elnyomja a kisebbet
és a jó emberek szenvedésre vannak ítélve
kegyetlen szenvedésre

igen, ha jók akarnak maradni, akkor neme gyszerű az életük

és sokan mivel a világ nagyon elnyomja őket, alkalmazkodnak ehhez

nem tudnak nagyon mást csinálni

és az üldözöttből a legkegyetlenebb üldöző válik

próbálkozni lehet
változtatni
de sajnos ez egy ilyen világ
romlott

ritka faj lett az ember. kihalóban vagyunk
az emberből állat lett. és aki megmaradt embernek, azt a nagy ragadozók megsemmisítik

nem biztos

nem mindenkit
de nem mindenki erős
ezen a világon
de eljön majd az idő
amikor megváltoznak a dolgok

azért ki lehet alakítani egy életet, ami más , körülvenni magadat olyan emberekkel akikkel közös a célod

amior a maroknyi megmaradt ember tudatára ébred annak, hogy mi rejtőzik benne
és kiszabadítja a szeretetet a börtönéből
remény van

remény mindig van

amíg található két olyan ember a földön akik igazán szeretik egymást, addig a világ létezni fog
mert akik szeretnek nem csak egymást szeretik
hanem a mindenséget is
elfelejtették az emberek
hogy ők is egy egész részei
ugyanúgy mint a sok sejt amiből állnak
a sejtek szeretik egymást
meghalnak egymásért
segítik egymást

:)

az emberiség minden tagja egy sejt egy nagyobb szervezetben
az egész világ egy anyagból van
minden összetartozik
és ha magamat szeretem egyben téged is szeretlek
és szeretem az embert aki szembejön az utcán
aki fellök
aki a sárba tipor
megaláz
aki felemel
és szeretem a fákat
az állatokat
a VILÁGOT
Isten nincs olyan távol mint gondolnánk.
Isten mindnekiben ott van. és mi mindannyian a részei vagyunk.
Te, én a fák az erdők, de még a homokszemek és a vízcseppek is
és ha valaki ezt elfogadja
mert megérteni nagyon nehéz
de ha már elfogadja
és tudja hogy így van
akkor megvilágosodik végre
és talán felismeri az igazi utat
amit járnia kell
a hivatását
amiben másokat szolgálhat
és mindezt teljes odaadással
és nem pénzért, hanem az örömért és Isten dicsőségéért

waszabi és brigi