merinnor

Igazságból szerintem legalább háromféle létezik.

Az egyiket nevezzük úgy, hogy belső igazság. Ezek azok a gondolatok, mondatok, magyarázatok, amiket mi igaznak tekintek, igaznak vallok. Ezek azok amiket nem kérdőjelezzek meg, mert akkor saját magammal a saját valónmmal és tetteim értelmével állnék szemben. Néha természetesen az ember végiggondolja, hogy vajon ezek igazak-e. Ez egy belső érvrendszer, ami magyarázatot ad a cselekedeteimre, motiválja azokat, és befolyásolja azt, hogy kinek mit mondon őszintén. Ezek a saját univerzumom határán belül érvényesek, és mivel más nem láthatja teljes egészében, nem biztos, hogy megérti vagy elfogadja.

A másik mondjuk úgy hogy külső. Ez a Te univerzumod. A Te szabályaid, elvárásaid érvényesek benne.

Mondjuk azt mondom szép vagy, vagy jó a lábad, vagy barna a hajad. Az elsőre aztmondod hazudok, pedig én így látlak, tehát nekem igaz. A másodikra szintén. A hajad valóban barna, szerinted is, és nem pedig sötétszőke. Tehát a harmadik esetben mondtam igazat, szerinted.

Csak ez a harmadik igaz? Az első kettő nem?

Itt jön képbe a harmadik. A megegyezés, vagy mások véleményének alkalmazása a helyzetre. Első esetben megállapodunk, hogy nem hazudtam, de ő ezt nem így látja. (helyettesítsünk be a szépség és a lábak helyébe valami komolyabb megcsalásos problémát, ha úgy jobban érthető) A második esetben pedig megkérdezünk másokat is. Mondjuk 5:1 arányban egyenlő nem-eloszlással titkos szavazáson az én véleményem nyert. Ergo nem hazudtam.

Ennek azért megvannak a veszélyei. A másik sohasem fogja elfogadni, hogy igaz amit mondok. Valahol mélyen mindig benne lesz, és ez a későbbiekben ellentétekhez vezethet.

A megoldást szerintem egyedül az jelenti az ilyen vitás helyzetekre (durvább példára gondolok természetesen), ha minél jobban megismerjük a másikat. Ami nem csak az információ befogadására való hajlandóságot jelenti, hanem a nyíltásgot is. Ez szerintem egyértelmű.

Te hogy gondolod?

elég régen írtam. akkor is csak verseket. most egy kicsit más. egy kicsit rólam.

érdekes dolgokat művelek mostanában. gondolok itt főleg a tanulásra. de a magánéletem sem alakul épp a legjobban...

igyekszem ignorálni a szüleimet. több-kevesebb sikerrel. inkább kevesebb. az ő vitájuk, de sajnos engem is eléggé mélyen érint, így nehéz. azt hiszem hasonló helyzetben más is hasonlóan érezhet. bár nem tudom. nem hiszem, hogy mindenkiben a közönyre való törekvés lenne előtérben. egyáltalán jó ez nekem? kétségkívül jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy ne legyek teljesen idegroncs. de valamikor igenis rendbe kell tennem magamban, elővenni, végigrágni, megemészteni... de ezt majd akkor ha már vége. nem fogom megvívni mások csatáját. segíteni sem fogok benne, ha úgy érzem, hogy ez két ember közötti játszma. és ez az. ezt csak kívülről figyelhetem, de a hatásai azért érezhetőek még itt is... ágyúdörgés messzire hallik...

valamiért csak akkor tudok tanulni, ha nagy rajtam a nyomás. vagy ha nagyon érdekel a dolog. és most egyik sincs meg sajnos. érdekel valamennyire, de annál jobban nem mint amennyire most tudom. és ez vizsgán azért kevés. de legalább a másik fele kezdi pótolni...

igyekszem nem megbántani magam körül senkit. néha nem sikerül. néha olyanoknak is a lelkébe gázolok főleg a gyávaságom miatt, akikébe nagyon nem szeretnék. erre nincs mentségem, csak remélem, hogy meg tudnak bocsájtani...

amúgy a kedvem nem rossz. bármennyire is sötétek a felhők a fejem felett, azért örülök nekik valahol. az eső szükséges ahhoz, hogy a fák növekedjenek, erősödjenek. és villámlás nem várható. vagy ha mégis, akkor az lesz a jel, hogy rossz felé nő a lombkoronám. a gyökerekig meg úgysem érhet el. és onnan újra előbújhat egy friss hajtás, immár a helyes irány felé...

fontos hogy tisztán láss
de nem mindig a lényeg:
hogy lásd kerek a Nap
felhőn át kell nézned