vége
csütörtök, február 1
Végre vége van. Az első vizsgaidőszakom. Most értékelnem kell, leszűrni a tanulságot. Nem volt könnyű. De sokat tanultam belőle... Hogyan osszam be az időmet, hogyan tanuljak, és hogy mennyire kell izgulnom egy-egy vizsga előtt. És azt is, hogy nem csak rajtam múlik. Nagyrészt rajtam, de nem teljesen...
Ez a legutolsó kémia vizsgámon látszik leginkább. Az elsőn hazaküldtek, hogy tanuljam meg. Visszamentem egy átpihent hétvége és három nap laza felkészülés után. És ötös lett. Én nem érzem úgy, hogy a kettő között ennyi különbség lett volna. Igaz, hogy az elsőn még nem teljesen ált össze teljesen, és az is, hogy nagyon izgultam. De valamit tudtam. És nem is keveset. De nem panaszkodom. Így volt jó. Megérte, mert mostmár haszálni is tudom amit megtanultam.
És most sokkal jobb minden. Máshogy fogok nekifutni az egésznek. Nem lehet sokáig csinálni úgy, ahogy eddig csináltam. Tanulni kell év közben is. De most először is kipihenem az elmúlt néhány hetet. Tanulni is fogok. De nyilván az már nem lesz ennyire agresszív. És aludni is többet fogok. Sokkal jobban megy alvással. És időt fogok szakítani olyan dolgokra is amire eddig nem sikerült.
Az első akadályt sikerrel vettem. Nem pont úgy, ahogy szerettem volna, de összegezve végül is sikeres lett. Ez a lényeg. A következő jobb lesz. ...
0 megjegyzés: to “ vége ”
Megjegyzés küldése