merinnor

körülnézek s látom mivé lett a világ
szegény is gazdag is étel helyett pénzt rág
látom a magánytól rohadó Embert
ki a sírban sem teszi le a fegyvert,
ha nagy és erős, s kihasználja népét
mindenki arcára műti saját képét
mikor még kicsi volt mint kutya a talpat
úgy nyalta a seggeket - erről mostmár hallgat

változtatni kéne, de bárkihez megyek
árulástól bűzlő ígéretet lelek
s ez ellen egyedül még nincs erőm, hogy tegyek