merinnor

miért önző az ember? egyálatlán, van olyan aki nem az? van olyan hogy önzetlenség? sokat gondolkodom ezeken. miért? mitől? jó ez?

egyre jobban úgy gondolom, hogy teljes önzetlenség nincs. mert valamilyen szinten mindig kapunk cserébe valamit egy-egy cselekedetünkért. egy mosolyt, egy kellemes érzést, hogy megérte, kielégülést... ezért szét kell választani az önzőséget két részre.

az egyikre nem megfelelő ez a szó. ez amikor azért teszünk valamit elsősorban, hogy másnak, másoknak jó legyen. a jutalmunk sokszor megvan, még ha hátrányos helyzetbe kerülünk emiatt akkor is. mi lehet több, mint az öröm, hogy segítettünk, hogy látjuk, hogy másnak jó, hogy boldoggá tettünk valakit, kielégítettünk valakit nem csak fizikálisan, hanem szelllemileg is? szerintem semmi. pontosabban de. az, ha szeretünk, és szeretnek minket. a szeretet szintjén nincs olyan, hogy te, én , ő. csak olyan van hogy mi. így ha valaki szeretetből ad, az mindig kap is. és most nem az érzelemről beszélek. hanem arról ami a világot mozgatja. az erőről, ami összetartja. és ami minden egyes atomjában benne van.

sokaknak ez viszont ez nem elég. ők azok akik teljesen elfelejtették, hogy honnan jönnek, és egyéváltak a fizikai világgal. érdekes ez a világ. de csak az embernek. mert ha megnézzük az állatokat, növényeket, ott is vannak borzasztó dolgok. de ez valahol mégis más. a ragadozók azért ölnek, hogy életben maradjanak. ugyanakkor a préda fajnak is kedvező, mert általában a gyengébb egyedek pusztulnak el. ami végül is előre viszi őket, és a gyerekeik nagyobb eséllyel tudnak majd életben maradni. de az embernél ez más. legalábbis a fizikai embernél. ő az aki nem azért vadászik, hogy ne haljon éhen, hanem hogy másoknak mutogathassa a trófeákat. önző.

önző az aki a saját maga érdekeit előtérbe helyezi a közösségével, másokéval szemben. és ezt nem azért teszi, hogy később felhasználhassa arra, hogy segítsen, mint az olyan orvostanhallgató, akihez vizsgaidőszakban nem lehet hozzászólni, és hallótávolságon belül nem tűr meg senkit, mert tanulni akar. (persze manapság sajnos elég kevés az olyan, aki mások érdekében akarja felhasználni elsődlegesen a tudását. sokan vannak sajnos, akik csak a sok pénzt látják. és ezért szenvednek és küzdenek).

az ilyen ember, már amennyiben embernek nevezzük, gátlástalanul átgázol mindenkin, félrelöki, felhasználja, kihasználja. ő az aki nem figyel oda amikor beszélnek hozzá, beszélgetni épp ezért sohasem szokott. mindig csak annyit ad ki magából ami feltétlen szükséges. igazi barátai nincsenek. inkább képmutató. és mindent valamiért cserébe tesz.

nagyon nem jó ez az irány. de ezt elmondtam már néhányszor, és még fogom is. nem jó amerre megyünk. mert én is megyek, mindenki megy. mivel egy egyész része vagyunk, ezért amerre a többség húz, arra vagyunk kénytelenek menni. nem azt mondom, hogy nem lehet ellene semmit se tenni. ha megvetjük a lábunkat, akkor talán megállíthatjuk ezt a folyamatot.

karinthynak volt egy olyan novellája, ami szerint a világon minden ember öt lépésben elérhető. később ettől független, ha minden igaz brit kutatás kimutatta, hogy ez kb olyan négy és fél lépésre tehető. ami azt jelenti, hogy az ismerősöm ismerősének az ismerősének az ismerősének ismerőse ismerheti az az angol királynőt. vagy xi huang nénit kína kisfalujában. ilyen hálózatban, egy folyamat, ami elég erős, hogy végigfusson, és hasson... nos elég hatékony lehet.

ha egy embert jobbá tettél már nem éltél hiába