merinnor

Mezőn egy virág
De nekem a világ
Oly szép
Hogy semmiképp
Sincs olyan halandó
Ki ő hozzá fogható

Szerény
E lény
De a fény
Mely ráhullik hajnalban
S beteríti testét
Már várja az estét
Mert pirulni kénytelen
Ez égi-földi remeken

Néha az ég beborul
Orvul
A jókedv is csorbul
De másnap újból
Nevetés szól
S virágom már tudja
Örök a tavasz