merinnor

Vége a Karácsonynak. Ezzel nem mondtam sok újat valószínűleg senkinek. Én még egy kicsit azért beszélnék róla, elmondom, hogy hogy képzelem el az ünnepet a későbbiekben a saját családommal.

Először is nyugodt lesz. Senki sem fog semmit azért csinálni, mert ilyenkor azt kell, vagy azt illik. Azért vesz - jobbesetben készít - ajándékokat, mert szereti a megajándékozottat. Az ajándéknak pedig nem kell nagynak lennie, de mindenképpen személyesnek. Nem szeretném, hogy ha a tárgyak elnyomnák, az ilyenkor szerintem sokkal fontosabb hangulatot, együttlétet.

Karácsony előnapján (24-én) az egész család együtt készülődne az ünnepekre. Együtt törtténne a főzés, sütés, takarítás, lakás díszítés, faállítás. (Ez az egész vízió természetesen akkorra datálódik, amikor a gyerekek már rájöttek arra, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat, és szeretnének ők is résztvenni a készülődésekben.) Az ajándékcsomagolás természetesen külön, és csomagolás alatt nem azt értem, hogy beletesszük egy szatyorba:) akkor már inkább újságpapírba, hogy még újrahasznosítás szaga is legyen a dolognak, de persze a legszebb valamilyen csomagolópapír. Aztán szenteste... egy kis éneklés, ajándékozás, beszélgetés, vacsora, még több beszélgetés. Jó hangulat tud lenni egy gyertyafényes estének.

Másnap és harmadnap rokonlátogatás. Az ottani helyzet persze nem csak tőlünk függne, de azért törekedni kell a békére.

Nagyjából ennyi. Persze, kevés a konkrétum, de hol vagyok én még a megvalósításhoz képest... Inkább a hangulat ami fontos. Legyen néhány nap, amikor mégjobban odafigyelünk a másikra, egymásra, a családra. Mert valahol ez a család ünnepe is...